A maitake (Grifola frondosa) nemcsak étkezési gombaként ismert: az utóbbi évtizedekben egyre több kutatás vizsgálja bioaktív összetevőit, különösen a különböző poliszacharidokat és glükánokat.
Az egyik legérdekesebb kutatási terület a maitake és az anyagcsere kapcsolata. Több laboratóriumi és állatkísérletben azt figyelték meg, hogy bizonyos maitake-eredetű vegyületek hatással lehetnek a glükózanyagcserére, az inzulin jelátviteli útvonalaira és az inzulinérzékenységre.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a maitake bizonyított kezelése lenne az inzulinrezisztenciának vagy a cukorbetegségnek. A humán vizsgálatok száma továbbra is kevés, ezért érdemes pontosan megnézni, mit tudunk jelenleg, és hol kezdődik az, amit még csak feltételezünk.
Mi történik inzulinrezisztencia esetén?
Az inzulin egy olyan hormon, amely többek között segíti, hogy a vérben található glükózt a sejtek fel tudják venni és energiaforrásként vagy raktározásra felhasználják.
Inzulinrezisztencia esetén a sejtek kevésbé érzékenyen reagálnak az inzulinra. A szervezet ezt kezdetben gyakran fokozott inzulintermeléssel próbálja kompenzálni. Hosszabb távon azonban ez hozzájárulhat a vércukorszint emelkedéséhez, és szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is.
Éppen ezért a kutatások egyik fontos kérdése az, hogy lehet-e olyan természetes eredetű vegyületeket találni, amelyek kedvezően befolyásolhatják az inzulin jelátvitelét vagy a sejtek glükózfelvételét.
A maitake ezen a ponton vált különösen érdekessé a kutatók számára.
Mi lehet érdekes a maitake gombában?
A maitake számos bioaktív anyagot tartalmaz. Az anyagcsere szempontjából elsősorban a poliszacharidok, köztük különböző glükánfrakciók kerültek a kutatások középpontjába.
Fontos azonban, hogy a vizsgálatokban nem mindig ugyanazt használták.
Találkozhatunk teljes maitake termőtesttel, termőtestporral, különböző vízoldható poliszacharidokkal, alfa-glükánokkal és speciális izolált frakciókkal is. Ez lényeges különbség: egy adott izolált vegyülettel kapott laboratóriumi eredményt nem lehet automatikusan minden maitake készítményre kiterjeszteni.
A kutatások ennek ellenére több lehetséges mechanizmust is azonosítottak.
1. Hatás az inzulin jelátviteli rendszerére
Az egyik legtöbbet vizsgált terület az inzulin sejten belüli jelátviteli útvonala.
Amikor az inzulin kapcsolódik a sejt felszínén található receptorához, biokémiai reakciók egész sorozata indul el. Ezek végül többek között azt segítik elő, hogy a sejt glükózt vegyen fel a vérből.
Egy maitake-ból izolált, úgynevezett SX-frakcióval végzett laboratóriumi vizsgálatban azt találták, hogy a vegyület képes volt befolyásolni az inzulinreceptorhoz, az IRS-1 fehérjéhez és az Akt jelátviteli útvonalhoz kapcsolódó folyamatokat. A kísérletben az izomsejtek glükózfelvétele is növekedett.
Egy másik, maitake-poliszacharidot vizsgáló sejtkísérletben inzulinrezisztens májsejtmodellben szintén fokozódott a glükózfelvétel, és az eredmények az Akt/GSK-3 jelátviteli útvonal szerepére utaltak.
Ezek mechanisztikusan érdekes eredmények, de fontos hangsúlyozni: sejttenyészetben megfigyelt hatásból önmagában még nem következik ugyanilyen hatás az emberi szervezetben.
2. Mit mutatnak az állatkísérletek?
A maitake vércukor-anyagcserére gyakorolt lehetséges hatását már az 1990-es években is vizsgálták.
Egy 1994-es kutatásban genetikailag diabéteszes egerek kaptak maitake termőtestport. A maitake-t fogyasztó állatoknál kedvezőbb vércukor-, inzulin- és trigliceridértékeket figyeltek meg a kontrollcsoporthoz képest. A kutatók különböző frakciókat is megvizsgáltak, és arra jutottak, hogy nem egyetlen komponens lehet felelős a megfigyelt hatásért.
Egy későbbi vizsgálatban maitake termőtestből származó alfa-glükánt adtak diabéteszes egereknek. A kezelés mellett csökkent az éhomi vércukorszint és az inzulinszint, miközben javult az inzulin receptorhoz való kötődése. A szerzők ezt az inzulinérzékenység javulásával hozták kapcsolatba.
Az újabb kutatások ennél összetettebb folyamatokat is vizsgálnak.
2019-ben egy diabéteszes egérmodellen végzett vizsgálatban maitake-poliszacharidok mellett csökkent az éhomi vércukorszint, javult a glükóztolerancia és kedvező változásokat figyeltek meg a vérzsírokban is. A kutatók szerint a hatásban a bélmikrobiom változása is szerepet játszhatott.
Egy 2024-ben publikált kutatásban magas zsírtartalmú étrenddel előidézett inzulinrezisztencia esetén a maitake poliszacharidjai javították az inzulinérzékenységhez kapcsolódó paramétereket. A változásokhoz a bélflóra, a rövid szénláncú zsírsavak, az oxidatív stressz és bizonyos gyulladásos jelátviteli útvonalak módosulása is társult.
2025-ben prediabéteszes egérmodellben szintén kedvező változásokat találtak a glükóz- és lipidanyagcserében egy maitake-poliszacharid alkalmazásakor.
A preklinikai eredmények tehát több, egymástól részben eltérő mechanizmus felé mutatnak.
3. A bélrendszer is szerepet kaphat
Az inzulinrezisztencia kutatásában az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap a bélmikrobiom és az anyagcsere közötti kapcsolat.
A bélben élő mikroorganizmusok által termelt metabolitok hatással lehetnek többek között a gyulladásos folyamatokra, a bélfal működésére és az energia-anyagcserére.
Maitake-poliszacharidokkal végzett állatkísérletekben több esetben változásokat figyeltek meg a bélflóra összetételében is. Egy 2024-es vizsgálatban például a poliszacharid-kezelés mellett nőtt a rövid szénláncú zsírsavak termelődése és csökkent egy, a bakteriális lipopoliszacharidokhoz kapcsolódó gyulladásos jelátviteli útvonal aktivitása.
Ez azért különösen érdekes, mert az alacsony fokú, krónikus gyulladás szorosan összefügghet az inzulinrezisztencia kialakulásával.
Egyelőre azonban ez is főként állatkísérletekből származó mechanisztikus bizonyíték.
4. És mi a helyzet az emberekkel?
Itt válik lényegesen óvatosabbá a kép.
A maitake-ról rengeteg laboratóriumi és állatkísérletes adat létezik, de az anyagcserére vonatkozó jó minőségű humán klinikai vizsgálatokból jóval kevesebb áll rendelkezésre.
Az egyik gyakran idézett korai vizsgálatban hét, 2-es típusú cukorbeteg résztvevő kapott maitake-ból származó SX-frakciót 2–4 héten keresztül. A beszámoló jelentős éhomi vércukorszint-csökkenést írt le. A résztvevők azonban közben továbbra is szedték vércukorcsökkentő gyógyszereiket.
Ez első pillantásra látványos eredménynek tűnhet, de a vizsgálatnak komoly korlátai vannak.
Mindössze néhány résztvevőről volt szó, nem egy nagy, placebo-kontrollált, randomizált klinikai vizsgálatról, és a résztvevők gyógyszeres kezelést is kaptak. Emiatt ebből a vizsgálatból nem lehet megbízhatóan megállapítani, hogy a változás mekkora része tulajdonítható önmagában a maitake-nak.
Egy másik korai beszámoló mindössze néhány beteg esetét ismertette. Az ilyen esettanulmányok hasznosak lehetnek egy kutatási hipotézis kialakításához, de nem helyettesítik a kontrollált klinikai vizsgálatokat. Egy 2020-as, gyógygombák és 2-es típusú cukorbetegség kapcsolatát áttekintő tanulmány is arra jutott, hogy a nagyszámú laboratóriumi és állatkísérletes eredményhez képest meglepően kevés klinikai adat áll rendelkezésre.
A maitake-ról készült korábbi szisztematikus áttekintés szintén azt hangsúlyozta, hogy emberben nincs elegendő, megfelelő minőségű adat ahhoz, hogy a hatásosságról határozott következtetést lehessen levonni.
Akkor működik a maitake inzulinrezisztenciára?
A jelenlegi bizonyítékok alapján erre még nem lehet egyszerű igennel válaszolni.
A kutatások alapján biológiailag megalapozott és érdekes hipotézis, hogy bizonyos maitake-poliszacharidok hatással lehetnek a glükózanyagcserére és az inzulin jelátviteli rendszerére.
Az eddigi vizsgálatok több lehetséges folyamatot azonosítottak:
- az inzulin jelátviteli útvonalának befolyásolását,
- a sejtek glükózfelvételének fokozását,
- az inzulinérzékenység javulását állatmodellekben,
- a máj glükóz- és lipidanyagcseréjének változását,
- a gyulladásos folyamatok mérséklését,
- valamint a bélmikrobiom és annak metabolitjainak módosulását.
A gond az, hogy ennek a bizonyítéknak nagy része sejttenyészetekből és állatkísérletekből származik.
A következő fontos lépés olyan nagyobb, randomizált, placebo-kontrollált humán vizsgálatok elvégzése lenne, amelyekben nemcsak az éhomi vércukrot, hanem például a HbA1c-t, az inzulinszintet, a HOMA-IR-t és a glükóztoleranciát is hosszabb időn keresztül mérik.
Nem minden maitake készítmény ugyanaz
A kutatások értelmezésénél még egy fontos tényezőt figyelembe kell venni.
A „maitake” megnevezés önmagában keveset mond arról, hogy egy adott készítmény pontosan mit tartalmaz.
A vizsgálatokban használt anyag lehetett:
- teljes termőtest,
- szárított gombapor,
- vízkivonat,
- izolált alfa- vagy béta-glükán,
- poliszacharidfrakció,
- vagy speciálisan előállított glikoprotein, például az SX-frakció.
Ezek kémiai összetétele és koncentrációja jelentősen eltérhet egymástól.
Ezért például egy izolált maitake-poliszachariddal állatkísérletben kapott eredményből nem következik, hogy bármely tetszőleges maitake por vagy kivonat ugyanezt a hatást fogja kiváltani emberben.
A kivonat típusa, az alapanyag, a termőtest vagy micélium használata, valamint a bioaktív összetevők mennyisége mind befolyásolhatja a készítmény összetételét.
Mire érdemes különösen figyelni?
A maitake nem tekinthető az inzulinrezisztencia vagy a cukorbetegség gyógyszeres kezelésének alternatívájának.
Ez különösen fontos azoknál, akik már vércukorcsökkentő gyógyszert használnak. Mivel a maitake egyes vizsgálatokban vércukorszintet befolyásoló hatást mutatott, elméletileg felerősítheti egyes vércukorcsökkentő gyógyszerek hatását. A Memorial Sloan Kettering Cancer Center ezért is javasolja, hogy diabétesz elleni gyógyszert szedők maitake-kiegészítő használata előtt egyeztessenek kezelőorvosukkal.
Ez nem azt jelenti, hogy a maitake önmagában veszélyes lenne – étkezési gombaként régóta fogyasztják –, hanem azt, hogy metabolikus betegség és gyógyszeres kezelés mellett a lehetséges kölcsönhatásokat is figyelembe kell venni.
Mit mondhatunk tehát jelenleg?
A maitake az egyik érdekesebb gyógygomba az anyagcsere-kutatások szempontjából.
A laboratóriumi és állatkísérletes eredmények alapján bizonyos maitake-poliszacharidok több olyan folyamatra is kedvezően hathatnak, amelyek szorosan kapcsolódnak az inzulinrezisztenciához és a vércukorszint szabályozásához. Különösen ígéretes kutatási terület az inzulin jelátviteli rendszerének, a sejtek glükózfelvételének, a gyulladásos folyamatoknak és a bélmikrobiomnak a befolyásolása.
A humán bizonyíték ugyanakkor egyelőre nem tart ott, hogy kijelenthessük: a maitake bizonyítottan csökkenti az inzulinrezisztenciát vagy kezeli a magas vércukorszintet.
Az eddigi eredmények azonban megfelelő biológiai alapot adnak ahhoz, hogy a maitake lehetséges anyagcsere-hatásait komolyan érdemes legyen tovább vizsgálni. A következő fontos lépést a nagyobb, jól kontrollált humán klinikai vizsgálatok jelenthetik, amelyek megmutathatják, hogy a laboratóriumban és állatmodellekben megfigyelt kedvező hatások milyen mértékben érvényesülnek az emberi szervezetben.
Tudj meg többet a Maitake gombáról (Bokrosgomba) a gomba ABC-ben!
Gomba ABC → MaitakeKutatási referenciák
- Kubo K, Aoki H, Nanba H. (1994). Anti-diabetic activity present in the fruit body of Grifola frondosa (Maitake). I. Biological & Pharmaceutical Bulletin, 17(8), 1106–1110.
PubMed – Kubo és mtsai., 1994 - Hong L, Xun M, Wutong W. (2007). Anti-diabetic effect of an alpha-glucan from fruit body of maitake (Grifola frondosa) on KK-Ay mice. Journal of Pharmacy and Pharmacology, 59(4), 575–582.
PubMed – Hong és mtsai., 2007 - Konno S, Alexander B, Zade J, Choudhury M. (2013). Possible hypoglycemic action of SX-fraction targeting insulin signal transduction pathway. International Journal of General Medicine, 6, 181–187.
Teljes tanulmány – Konno és mtsai., 2013 - Ma X et al. (2014). A polysaccharide from Grifola frondosa relieves insulin resistance of HepG2 cell by Akt-GSK-3 pathway. Glycoconjugate Journal.
PubMed – Ma és mtsai. - Chen Y et al. (2019). Hypoglycemic and hypolipidemic activities of Grifola frondosa polysaccharides and their relationships with the modulation of intestinal microflora in diabetic mice induced by high-fat diet and streptozotocin. International Journal of Biological Macromolecules.
PubMed – Chen és mtsai., 2019 - Konno S. (2020). SX-fraction: Promise for novel treatment of type 2 diabetes. World Journal of Diabetes, 11(12), 572–583.
PubMed – Konno, 2020 - Lindequist U, Haertel B. (2020). Medicinal Mushrooms for Treatment of Type 2 Diabetes: An Update on Clinical Trials. International Journal of Medicinal Mushrooms, 22(9), 845–854.
PubMed – Lindequist & Haertel, 2020 - Camilleri E et al. (2024). Unveiling the full spectrum of maitake mushrooms: A comprehensive review of their medicinal, therapeutic, nutraceutical, and cosmetic potential. Heliyon, 10(9), e30254.
PubMed – Camilleri és mtsai., 2024 - Structure characterization of Grifola frondosa polysaccharide and its effect on insulin resistance in HFD-fed mice. (2024). npj Science of Food.
Nature – teljes tanulmány - Zhang R et al. (2025). Grifola frondosa Polysaccharide F2 Ameliorates Disordered Glucose and Lipid Metabolism in Prediabetic Mice by Modulating Bile Acids. Foods, 14(6), 955.
Teljes tanulmány – Zhang és mtsai., 2025