Ha gyógygomba-kivonatokat hasonlítunk össze, gyakran találkozunk olyan jelölésekkel, mint a 10:1, 15:1 vagy 20:1 kivonási arány. Első ránézésre logikusnak tűnhet azt gondolni, hogy egy 20:1 kivonat kétszer olyan „erős”, mint egy 10:1 kivonat.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
A kivonási arány fontos információ lehet arról, hogyan készült egy kivonat, de önmagában nem mutatja meg, hogy mennyi β-glükánt, poliszacharidot vagy más vizsgált összetevőt tartalmaz a végtermék.
Ez azért különösen fontos a gombakivonatoknál, mert már a kiindulási gomba összetétele is jelentősen változhat. Két azonos fajból készült gombapor tehát nem feltétlenül tartalmaz ugyanannyi értékes összetevőt, még azelőtt sem, hogy egyáltalán elkezdődne az extrakció.
Mit jelent pontosan a 20:1 kivonási arány?
A 20:1 arány leegyszerűsítve azt jelenti, hogy 20 egységnyi kiindulási alapanyagból 1 egységnyi natív kivonat készül.
Például 20 kilogramm alapanyagból 1 kilogramm natív kivonat előállítása 20:1 aránynak felel meg.
Fontos azonban megérteni, hogy ez az arány elsősorban a felhasznált alapanyag és a létrejött kivonat tömegének kapcsolatát írja le. Nem azt mondja meg, hogy a végtermék valamely konkrét összetevőből hússzor annyit tartalmaz.
Az ausztrál Therapeutic Goods Administration kivonatokra vonatkozó szakmai útmutatója külön kitér arra, hogy a magas kivonási arány önmagában nem jelenti azt, hogy egy kivonat jobb lenne. Egy 20:1 natív kivonási arány például azt is jelentheti, hogy a kiindulási anyag körülbelül 5%-a került a végső natív kivonatba. A kivonat mennyiségét és összetételét többek között az alkalmazott oldószer, a hőmérséklet, az extrakció ideje és maga a kiindulási alapanyag is befolyásolja.
Ezért nem helyes a következő egyszerű következtetés:
20:1 kivonat = 20-szor annyi hatóanyag.
A két állítás nem ugyanazt jelenti.
Miért nem egyforma két ugyanabból a gombából készült por?
A gomba természetes alapanyag, ezért az összetétele nem olyan állandó, mint egy laboratóriumban előállított, egyetlen tiszta vegyületé.
Az összetétel függhet többek között a gombafajtól és -törzstől, a termesztés módjától és körülményeitől, a felhasznált táptalajtól, a fejlődési állapottól, attól, hogy termőtestet vagy micéliumot dolgoztak fel, valamint a betakarítást követő szárítási és feldolgozási eljárástól.
A szakirodalomban például a shiitake különböző fajtáinál és a termőtest különböző részein is jelentősen eltérő β-glükán-tartalmat mértek. Egy összefoglaló szerint különböző vizsgálatokban a szárított shiitake termőtest egyes részein körülbelül 20–58% közötti értékeket is mértek.
Vagyis még mielőtt kivonat készülne belőle, nem feltétlenül indul azonos összetételű alapanyagból két különböző gyártó.
Ez pedig azért fontos, mert a kivonási arány csak azt mutatja meg, hogy mekkora mennyiségű alapanyagra volt szükség a kivonat előállításához. Azt nem, hogy az alapanyagból mennyi volt a számunkra érdekes komponens, és abból mennyi került át a kész kivonatba.
Egy egyszerű példa
Képzeljünk el két gombaalapanyagot.
Az egyik eleve nagyobb mennyiségben tartalmaz egy vizsgált komponenst, míg a másik lényegesen kevesebbet.
Ha mindkettőből azonos, például 20:1 arányú kivonat készül, a címkén ugyanazt a 20:1 jelölést láthatjuk.
A kész kivonatok összetétele ennek ellenére eltérhet.
Sőt, egy jól megválasztott alapanyagból és megfelelő extrakciós eljárással készült kisebb kivonási arányú termék bizonyos komponensekből akár többet is tartalmazhat, mint egy magasabb kivonási aránnyal jelölt másik termék.
Ezért érdemes a kivonási arány mellett azt is megvizsgálni, hogy mit mértek ténylegesen a kész kivonatban.
Mit árul el a β-glükán-tartalom?
A gombák egyik legtöbbet vizsgált összetevőcsoportját a β-glükánok jelentik. Ezek a poliszacharidok közé tartozó összetett szénhidrátok, és különösen a gombák β-(1→3), illetve β-(1→6) kapcsolódásokat tartalmazó glükánjai állnak jelentős kutatási érdeklődés középpontjában. Ganoderma fajoknál, köztük a reishinél, a β-glükánok a kutatott makromolekuláris komponensek közé tartoznak.
A β-glükán-tartalom azért informatívabb adat a puszta kivonási aránynál, mert itt már egy konkrét vegyületcsoport mennyiségéről kapunk mérési eredményt.
A Fungidome gombakivonatainál például 40% β-glükán-tartalom szerepel a termék specifikációjában.
Ez azt jelenti, hogy 100 gramm kivonatra vetítve 40 gramm β-glükánról beszélünk.
Ez egészen más típusú információ, mint önmagában az, hogy egy kivonat 20:1 arányban készült. Az egyik a gyártási arányt, a másik a végtermék egy meghatározott komponensének mennyiségét írja le.
β-glükán és összes poliszacharid: nem ugyanaz
A gombakészítmények összehasonlításánál egy másik fontos részletre is érdemes figyelni: a poliszacharid-tartalom és a β-glükán-tartalom nem ugyanaz a mérőszám.
A poliszacharid egy nagyon tág kategória. A β-glükánok is poliszacharidok, de nem minden poliszacharid β-glükán.
Ezért ha egy terméken például 50% poliszacharid szerepel, azt nem lehet egyszerűen összehasonlítani egy másik termék 40%-os β-glükán-tartalmával, és kijelenteni, hogy az elsőből „több a hatóanyag”.
Egyszerűen más dolgot mértek.
A β-glükán meghatározására kifejlesztett analitikai eljárásoknál például külön mérhető az összes glükán és az α-glükánok mennyisége, majd ezek különbségéből határozható meg a β-glükán-tartalom. Ez több információt nyújt annál, mintha csak egy összesített szénhidrát- vagy poliszacharidérték állna rendelkezésre.
Miért találkozunk mégis poliszacharid-tartalommal a Cordycepsnél?
A Cordyceps esetében a poliszacharidok különösen gyakran vizsgált komponensek.
A Cordyceps fajok poliszacharidjai ráadásul nem egyetlen molekulát jelentenek. Különbözhet a molekulatömegük, monoszacharid-összetételük, elágazásuk és a cukoregységek közötti kötéseik is. A kutatások emiatt nem egyszerűen a poliszacharidok teljes mennyiségét, hanem azok szerkezetét is vizsgálják.
A Fungidome Cordyceps kivonatánál ezért 50% poliszacharid-tartalmat mérnek.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az 50% poliszacharid automatikusan „jobb” vagy „több”, mint egy másik kivonat 40% β-glükán-tartalma. A két érték eltérő analitikai paramétert jelent, ezért csak a mérési módszer és a vizsgált összetevő ismeretében értelmezhető megfelelően.
A Cordyceps poliszacharidjaival kapcsolatban a kutatások azt is mutatják, hogy az extrakció és tisztítás módja jelentősen befolyásolhatja, milyen poliszacharid-frakciók kerülnek a vizsgált kivonatba.
Az extrakció módja legalább olyan fontos, mint az aránya
Nem mindegy az sem, hogyan jutunk el a gombától a kész kivonatig. A gombák számos, eltérő kémiai tulajdonságú komponenst tartalmaznak, amelyek nem ugyanolyan mértékben oldódnak vízben vagy alkoholban. Emiatt az alkalmazott extrakciós eljárás jelentősen befolyásolja a végső kivonat összetételét.
A vizes extrakció különösen fontos a vízoldható poliszacharidok, köztük a gombák β-glükánjainak kinyerésénél. A Ganoderma fajok β-glükánjainál például a forró vizes extrakció az egyik hagyományosan alkalmazott módszer, amelynek eredményét az extrakció hőmérséklete, időtartama és a víz–alapanyag arány is befolyásolja.
Ugyanakkor a gombák nem kizárólag vízoldható összetevőket tartalmaznak. A alkoholos extrakció más, kevésbé vízoldható vegyületek kivonását is lehetővé teszi. Ez különösen jól szemléltethető a reishinél, amelynek jellegzetes triterpenoidjait, köztük különböző ganodersavakat, gyakran etanolos vagy más szerves oldószeres eljárásokkal vonják ki és vizsgálják.
A Fungidome kivonatai ezért kettős, víz + alkohol extrakcióval készülnek. A két egymást kiegészítő extrakció célja, hogy ne kizárólag a vízben jól oldódó komponensek kerüljenek a kivonatba, hanem szélesebb összetételű kivonat jöhessen létre. Ez újabb oka annak, hogy önmagában a 20:1 arány nem mond el mindent egy termékről: az alapanyag mellett azt is érdemes figyelembe venni, milyen oldószerekkel és milyen eljárással történt az extrakció, valamint mit mértek végül a kész kivonatban.
Akkor mit érdemes nézni egy gombakivonatnál?
Egyetlen szám helyett érdemes több információt együtt értelmezni:
- milyen gombafajból és milyen alapanyagból készült a termék;
- termőtestet, micéliumot vagy más alapanyagot használtak-e;
- milyen extrakciós eljárással készült;
- mekkora a kivonási arány;
- milyen konkrét komponenseket mértek a kész kivonatban;
- β-glükánról, összes poliszacharidról vagy más vegyületcsoportról van-e szó;
- rendelkezésre állnak-e a késztermékre vagy alapanyagra vonatkozó laboratóriumi vizsgálatok.
A 20:1 arány tehát hasznos adat, csak nem szabad olyan információt belelátni, amit valójában nem tartalmaz.
A 20:1 önmagában nem minőségi rangsor
Könnyű lenne azt mondani, hogy minél nagyobb a kivonási arány, annál jobb a termék. Csakhogy a kivonatok ennél jóval összetettebbek.
Egy 20:1 kivonatból azt tudjuk meg, hogy a kivonat előállításához milyen arányban használtak kiindulási anyagot. Azt viszont nem tudjuk meg belőle, hogy a kész kivonat pontosan mennyi β-glükánt, poliszacharidot vagy más vizsgált komponenst tartalmaz.
Ehhez mérés szükséges.
Ezért egy gombakivonat értékelésekor a kivonási arány mellett legalább ugyanolyan fontos a késztermék tényleges összetétele.
Ha például egy kivonatról tudjuk, hogy 20:1 arányban készült, az hasznos információ. Ha emellett azt is tudjuk, hogy 40% β-glükánt tartalmaz, már sokkal pontosabb képet kapunk arról, mi található ténylegesen a termékben.
Cordycepsnél pedig egy 50%-os mért poliszacharid-tartalom adhat további információt a kivonat összetételéről – azzal a fontos kiegészítéssel, hogy a poliszacharid- és β-glükánérték két különböző mérőszám.
A lényeg tehát nem az, hogy egyetlen minél nagyobb számot keressünk a címkén.
A kivonási arány azt mutatja meg, hogyan jutottunk el az alapanyagtól a kivonatig. A laboratóriumban mért összetétel pedig azt segít megmutatni, mi került végül a kivonatba. A kettőt együtt érdemes nézni.